„Eljön a sok nép, és ezt mondják: Jöjjetek, menjünk föl az Úr hegyére, Jákób Istenének házához! Tanítson minket útjaira, hogy az ő ösvényein járjunk.” (Ézs 2,3a–b)

„Amikor Jézus meglátta a sokaságot, felment a hegyre, és miután leült, odamentek hozzá tanítványai. Ő pedig megszólalt, és […] tanította őket.” (Mt 5,1–2)

Nagy sokaság követi Jézust, akit gyógyítóként, az evangélium hirdetőjeként ismernek meg az emberek. Az embereknek akkor, mint ahogyan most is szükségük van biztatásra, jó szóra, reménységre, gyógyulásra. Körül veszik Jézust, szívükben kíváncsisággal, nyugtalansággal. Várnak, várják vajon mit fog mondani. Ő felmegy a hegyre, leül és beszélni kezd. Ekkor hangzik el, amit ma Hegyi beszédként ismerünk, melynek mindenki számárá szóló üzenete van. Nem tanácsokat oszt, nem feltételek szab, hanem arra a felismerésre akar eljuttatni mindenkit, hogy vegyük észre mennyi az a szeretet, jóság, mekkora az a kegyelem, amit általa kaphatunk.

Kíváncsi lennék, hogy a ma embere, (akár pont te) mennyire követné, Jézust azért, hogy meghallgassa, mit fog mondani. Így legyen a mai nap kihívása: előveszed a Bibliát és elolvasod Máté evangéliumának 5. fejezetét, hogy eljusson hozzád ma is Jézus beszédének üzenete.