Eltörlöm hűtlenségedet, mint a felleget, vétkeidet, mint a felhőt. Térj meg hozzám, mert megváltottalak! (Ézs 44,22)

[Isten] eltörölte a követeléseivel minket terhelő adóslevelet, amely minket vádolt, és eltávolította azt az útból, odaszegezve a keresztfára. (Kol 2,14)

Újszövetségi igénk Pál apostol Kolosséiakhoz írt leveléből származik. Pál azért írt a gyülekezet számára, mert azt tévtanítások terjedése fenyegette. Ezen tanítások középpontjában az állt, hogy a keresztényeknek a szent napok megtartása, bizonyos ételektől való tartózkodás révén találják meg az Istenhez vezető utat. Pál pedig azt hangsúlyozza, hogy Krisztus szerzett számunkra bűnbocsánatot Istennél. Miért volt szükségünk arra, hogy Isten megbocsássa minden vétkünket? Az adósság a bűneink hosszú felsorolása, gyűjteménye. Viszont hiába hagyjuk abba a vétkezést, az csupán azt jeleni, hogy nem halmozunk több adósságot az addigiak mellé. Ahhoz, hogy békességünk legyen Istennel, valahogy rendeznünk kell az adósságot. Erre azonban mi képtelenek vagyunk. Ezért, mert Isten annyira szereti teremtményét az embert, megbocsát, vagyis maga rendezi a teljes adósságunkat. Teszi mindezt úgy, hogy „odaszegezi a keresztfára”. Ez egy metafora. Amely azt jelenti, hogy Jézus halálával kifizette a minket terhelő adósságot, elszenvedte a nekünk járó ítéletet, általa kaptunk kegyelmet, Ő az aki bűnbocsánatot szerzett számunkra.