„Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem? Távol van tőlem a segítség, pedig jajgatva kiáltok!” (Zsolt 22,2)

„Ekkor a templom kárpitja felülről az aljáig kettéhasadt.” (Mk 15,38)

A jeruzsálemi templom az egész ókori zsidóság vallásos életének központja volt. Ide zarándokolt a zsidóság a nagy ünnepeken, itt mutatták be áldozataikat. A templom belsejében volt a Szentek Szentje, ahová évente egy alkalommal csak a főpap léphetett be, hogy engesztelő áldozatot mutasson be a nép bűneiért. A szentélyt egy függöny (kárpit) választotta el a többi helységtől ahová még az emberek bemehettek. A kárpit a bűnt jelképezte, mely az embert az Istentől elválasztja. Jézus halálakor ez az egy egybeszőtt, hatalmas függöny, felülről az aljáig kettéhasadt, megnyílt, azt jelképezve, most már semmi nem választja el az embert Istentől, hogy az Ő halála teljes engesztelés az emberek bűneiért. Ez egy nagyszerű hír a számunkra, hiszen ha Istent őszinte szívvel keressük, hozzá közel akarunk kerülni, semmi nem választ el Tőle. A lehetőség adott a többi rajtad múlik!