„És az Úr teljesítette kérésemet, amivel hozzá folyamodtam. ” (⁠1Sám 1,27)

„Meghallották [Erzsébet] szomszédai és a rokonai, hogy milyen nagy irgalmat tanúsított iránta az Úr, és vele együtt örültek. ” (⁠Lk 1,58)

Anna egy asszony volt, akiről Bibliánk Ószövetségi részében olvashatunk. Anna nagyon szeretett volna gyermeket. Mivel ez a kívánsága hosszú időn keresztül nem teljesült, nagyon szomorú volt. Egyik alkalommal imádkozni ment a templomba, és hosszan, csendben imádkozott Istenhez. Egy kisfiút kért, és megígérte, hogy ha megszületik, Istennek fogja szentelni az életét. Isten meghallgatta Anna imádságát, és megszületett a kisfia, Sámuel. Anna nagyon hálás volt Istennek, és később el is vitte a gyermeket Isten házába, hogy az Úr szolgálatára adja. Sámuelből később nagy próféta lett, aki Isten üzenetét adta tovább a népnek. Anna ezért mondta: „És az Úr teljesítette kérésemet, amivel hozzá folyamodtam.”

Anna története arra tanít bennünket, hogy Istenhez a legnagyobb vágyainkkal és a legnagyobb szomorúságainkkal is odamehetünk. Elmondhatjuk neki, amire vágyunk, amitől félünk, vagy ami fáj. De tudnuk kell az imádság nem olyan, mint egy kívánságlista. Isten nem mindig pontosan azt és úgy adja, amit kérünk. Meghallgat bennünket, és azt adja amire igazán szükségünk van. Anna pedig arra is megtanít, hogy, ne felejtsünk el hálát adni is mindezért!