„Ez a nép […] aranyból istent csinált magának. Mégis, bocsásd meg vétküket!” (⁠2Móz 32,31b–32a)

„Pál ezt mondta: Mert amikor bejártam és megtekintettem szentélyeiteket, találtam olyan oltárt is, amelyre ez volt felírva: AZ ISMERETLEN ISTENNEK. Akit tehát ti ismeretlenül tiszteltek, én azt hirdetem nektek.” (⁠ApCsel 17,23)

Adott egy a számodra idegen város. Mindenfelé gyönyörű épületeket, szobrokat és különleges feliratokat látsz. Egyszer csak megpillantasz egy táblát, amelyen ez áll: AZ ISMERETLENNEK. Biztosan kíváncsi lennél, hogy vajon kinek állították, és miért nem tudják a nevét. Valami hasonló történt Pál apostollal is, amikor Athénba érkezett. Athén akkoriban a tudomány, a műveltség és a bölcsesség híres városa volt. Tele volt templomokkal és különböző istenségek szobraival. Pál egy különös oltárt is talált, amelyre ezt írták: AZ ISMERETLEN ISTENNEK. Az athéniak sok istent tiszteltek, de arra is gondoltak, hogy talán létezik olyan isten, akit még nem ismernek. Az apostol ekkor beszélni kezdett nekik arról az Istenről, akiben ő hitt. Arról az egyetlen Istenről, aki az egész világot teremtette, aki életet ad, és aki nincs messze tőlünk. De nemcsak azt szerette volna elmondani, hogy egy Isten van, hanem azt is, hogy milyen az Isten. Vajon olyan, akitől állandóan félnünk kell? Aki csak a hibáinkat figyeli? Vagy olyan, aki szeret bennünket, megbocsát, és akkor sem fordul el tőlünk, amikor elrontunk valamit? Pál apostol Jézus Krisztusról mesélt, akiben Isten megmutatta, milyen is ő valójában, szerető, irgalmas és szabadító Isten, aki még a halálnál is hatalmasabb. Hiszen Jézust feltámasztotta a halálból! Az athéniak egy ismeretlen Istent kerestek, Pál pedig arról beszélt nekik, hogy Isten nincs messze egyikünktől sem. Nem kell a világ végére mennünk, hogy megtaláljuk őt. Jézusban megmutatta, hogy szeret bennünket, és közel akar lenni hozzánk.