„Fordulj hozzám figyelmesen, tekints reám, és hallgasd meg szolgád imádságát, aki most éjjel-nappal imádkozik előtted a te szolgáidért… ” (⁠Neh 1,6a)

„Vajon Isten nem szolgáltat-e igazságot választottainak, akik éjjel-nappal kiáltanak hozzá? És várakoztatja-e őket? Mondom nektek, hogy igazságot szolgáltat nekik hamarosan.” (⁠Lk 18,7–8a)

Nehémiás nem volt király, nem volt hadvezér, hanem egy egyszerű ember, aki a király udvarában szolgált. Egy nap hírt kapott arról, hogy Jeruzsálem városa romokban áll, a falai le vannak döntve, az emberek bajban vannak.

Mit csinált? Nem kezdett azonnal panaszkodni, nem hibáztatott másokat. Először imádkozott. Azt mondta Istennek: „Fordulj hozzám figyelmesen, tekints reám, és hallgasd meg szolgád imádságát…” Mintha azt mondta volna: „Istenem, kérlek, most igazán figyelj rám. Fontos, amit mondani szeretnék.”

Biztosan ismeritek azt az érzést, amikor beszéltek valakihez, de ő közben a telefonját nézi, mással foglalkozik, és nem igazán figyel? Olyankor nagyon szeretnénk, ha végre ránk nézne, és tényleg meghallgatna. Nehémiás tudta, hogy Isten ilyen, Ő nem félig figyel, ha kéri meghallgatja. A próféta kér, de nem magának, hanem másokért, egy népért imádkozik.

Mi is tehetünk így, ha valami nehéz, ha aggódunk valakiért, ha szeretnénk változást, először forduljunk Istenhez. Imádkozzunk! Mondhatjuk bátran: Istenem, figyelj most rám! és biztos lehetsz benne Ő figyel. Nem csak nappal, nem csak néha, hanem mindig, minden pillanatban.