„Ha késik is, várd türelemmel, mert biztosan bekövetkezik, nem marad el.” (⁠Hab 2,3b) (Habakuk könyve második fejezet , harmadik b verse)

„Íme, a földművelő várja a föld drága gyümölcsét, és türelmesen várja, amíg az korai és késői esőt kap.” (⁠Jak 5,7b) (Jakab levele ötödik fejezet, hetedik b verse)

„Ott vagyunk már? Ott vagyunk már? És most? Most már ott vagyunk?” Ismerős? A Shrek című mesében Szamár képes ezzel az őrületbe kergetni az útitársait. Várni nagyon nehéz. Nehéz várni a születésnapunkra, a nyári szünetre, egy dolgozat eredményére, arra, hogy végre mi következzünk a sorban a boltban, vagy az orvosnál. Legszívesebben mindent most és azonnal szeretnénk. Jakab apostol egy földművelőt állít elénk példaként: „Íme, a földművelő várja a föld drága gyümölcsét, és türelmesen várja…”

Képzeljétek el, hogy ma elültetünk egy magot, holnap reggel pedig kiássuk, és megkérdezzük tőle: Na kihajtottál már? Mikor hozol már termést?” Aztán ezt tesszük újra és újra. Így biztosan nem lesz belőle semmi. A növekedéshez idő kell. A földművelő nem ül egész nap karba tett kézzel amikor elveti a magot, gondozza a földet, elvégzi a munkáját. Van azonban, amit ő nem tud megtenni, nem tudja kiparancsolni a magból a növényt, és az égből sem tud esőt parancsolni. Megteszi azt, ami rajta múlik, a többit pedig Istenre bízza.

Ilyen a türelem is. Nem azt jelenti, hogy majd Isten mindent megold helyettünk. Nekünk is tanulnunk, gyakorolnunk, próbálkoznunk kell és közben türelmesnek lenni, mert a jó dolgok növekedéséhez idő kell. Isten is türelmes velünk. Időt ad arra, hogy tanuljunk, változzunk és növekedjünk.

Ezért amikor legközelebb azt kérdeznéd: „Ott vagyunk már? Mikor lesz már eredménye?”, jusson eszedbe a földművelő és tedd meg azt, ami rajtad múlik, és bízd Istenre azt, ami már nem rajtad múlik.