„Újra irgalmas lesz hozzánk, eltapossa bűneinket, minden vétkünket a tenger mélyére dobja!” (Mik 7,19)

„Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz ő [Isten]: megbocsátja bűneinket, és megtisztít minket minden gonoszságtól.” (1Jn 1,9)

Ha fehér, vagy világos pólót viselsz, és véletlenül rácsepegteted a csoki fagyit, ráborítasz egy pohár kakaót. Próbálhatod eltakarni például a kabátoddal, vagy egy sállal, vagy úgy tenni, mintha nem történt volna semmi, de a folt ott van, ott marad. Minél tovább halogatod a tisztítást, annál nehezebb lesz eltüntetni. Ugyanez történik amikor rosszat teszünk: ha nem ismerjük be őket, ha próbáljuk elrejteni, attól még ott vannak, megtörténtek. De, ha bevalljuk, hogy mit csináltunk, felvállaljuk, hogy igen rosszat tettem és bocsánatot kérünk, akkor javíthatunk a helyzeten, illetve nem cipeljük tovább a rosszaságunk terhét e lelkünkben.

A bűnvallás azt jelenti, hogy őszintén elismerjük Isten előtt, ha rosszat tettünk, és nem próbáljuk mentegetni vagy letagadni. Nem Isten miatt kell ezt megtennünk, hiszen Ő úgyis mindent tud, hanem miattunk: hogy ne cipeljük tovább a bűn terhét. Attól nem kell félnünk, hogy nem bocsát meg, hogy elutasít bennünket, Ő nem egy szigorú bíró, aki csak arra vár, hogy megbüntessen, hanem egy szerető Atya, aki örömmel fogad vissza, ha őszintén hozzá fordulunk, nemcsak megbocsátja a hibáink, hanem segít, hogy új lappal induljunk és változni tudjunk. Mindig legyél őszinte! Vállald a tetteid és megbocsátást nyersz.