Soltvadkerti diákok tanulmányi kirándulása Partiumban

Sok élmény aggodalommal fűszerezve

2015. április 20-24-ig a 7. évfolyamos vadkerti diákok Sarmaságban jártak a „Határtalanul!” pályázat segítségével. Az Emberi Erőforrások Minisztériuma 997 000 Ft-tal támogatta az utazást. A pályázatunk tematikus célja a Partiumban található magyar történelmi és irodalmi emlékhelyek felkeresése, meglátogatása volt. A kirándulást hosszas előkészületek előzték meg. A gyerekek az osztályfőnökök: Darócziné Mátrai Enikő, Gurzó Lászlóné és Mihókné Rácz Renáta vezetésével csoportokban készültek fel 1-1 nap látnivalóiból, nevezetességeiből. Szabadiné Viszmeg Erzsébet tanárnő a Partium történelmi hátterét dolgozta fel a gyerekekkel, különös tekintettel a trianoni békeszerződés következményeire. Gurzó Lászlóné tanárnő segítségével a térség irodalmi óriásainak életét és költészetét elevenítették fel Ady Endre, Kölcsey Ferenc és Petőfi Sándor művein keresztül.

Udvarhelyi Attila igazgató úr vezetésével indult el a csaknem 40 diákból és tanáraikból álló küldöttségünk. Nagyvárad /Ady Múzeum/ Sződemeter /Kölcsey Ferenc szülőháza/ és Érmindszent /Ady Endre szülőháza/ érintésével érkeztünk meg Tasnádra, a szállásunkra. Itt meleg, baráti fogadtatásban volt részünk, Dari Tamás igazgató úr személyesen fogadott bennünket.

Másnaptól Horváth József tanár úr - aki egyébként a gazdag programunkat is összeállította- kalauzolt bennünket szinte a kirándulás végéig. Kiemeljük, és megköszönjük a tanár úr gondos, lelkiismeretes és kedves vezetését. A programot úgy állította össze, hogy néhány nap alatt megismerjük a hepehupás Szilágyság -így nevezte Ady- kulturális, irodalmi nevezetességeit, számunkra jelentősebb templomait, nevezetes iskoláit és a túrázásról sem feledkezett meg, amit az almásgalgói „Sárkányok kertjébe” és a Dragán völgyi víztárolóba tettünk.

Meleg fogadtatásban részesültünk a zilahi Szilvania Főgimnáziumban, amely Ady kedves iskolája volt, és az intézmény sokáig Ady Endre nevét viselte. Itt az iskola igazgatója és történelemtanára fogadott bennünket. Megtudtuk, hogy ebben a szép és korszerű gimnáziumban 1-1 évfolyamon 9 osztályt indítanak, amelyből évfolyamonként 2-2 osztály magyar nyelvű. Az iskola erőssége a matematika, informatika tagozat, de megtalálhatók a két tannyelvű osztályok is.

Gyönyörködhettünk volna a zsibói Wesselényi-kastélyban, ha nem azt kellett volna megtudnunk, hogy ez a csodálatos épület azért tart zárva, mert életveszélyes, ugyanis az örökösök nem tudnak megegyezni, ezért nincs, aki felújítsa az omladozó kastélyt.

Másik nagy aggodalmunk a szilágylompérti Ady emlékhely, a Séra-kúria állapota. A költő itt gyakran meglátogatta szeretett nagynénjét, és az udvarán található kőasztalnál írta verseit. Ez az épület olyan állapotban van, hogyha nem újítják fel, akkor hamarosan ezt az emlékhelyet belepi az enyészet, nem lesz mit látogatni. A vadkerti diákok és mi, tanárok is elhatároztuk, hogy próbálunk segítséget szerezni a felújításhoz.

Hálásan gondolunk a szilágylompérti református lelkész úr kedves kalauzolására, amiből megismertük temploma és a gyülekezete munkáját. Ebben a templomban Sasvári Anna oly átéléssel adta elő Ady Endre: A föl-földobott kő című vesét, hogy nekünk, hallgatóknak könnybe lábadt a szemünk. Egyébként a kiránduláson 12 soltvadkerti diák szavalta el Kölcsey, Petőfi és Ady verseit.

Megható volt, amikor Csóka Anikó soltvadkerti diákunk Selymesilosván találkozott a nagymamájával, és egymás nyakába borultak.

Természetesen sor került személyes találkozásra is a határon túl élő magyarsággal. Egy napot töltöttünk a sarmasági általános iskolában. A vadkerti és sarmasági gyerekek közös órákon vettek részt, ahol közös csoportokban dolgoztak. Ezt barátságos fiú és lány focimeccsek követték. Majd Katona Szabolcs: Héjanász a hepehupán című filmjét néztük meg, ami Ady Endre ifjúkoráról szól. A helyszínek, a rendező, de még a szereplők is ehhez a tájékhoz kapcsolódnak. A sarmasági iskola néptánccsoportja – melynek szíve, lelke, motorja Bai Attila tanár úr, kultúrház igazgató – fergeteges néptáncbemutatót tartott. Ezután pedig a táncházban roptuk a táncot együtt mi magyarok határon innenről és határon túlról.

Kiemelném még egyszer, és megköszönjük azt a szeretetteljes fogadtatást, amellyel a kirándulás során fogadtak bennünket a Szilágyságban élő magyar honfitársaink. Dari Tamás igazgató úrnak, Hováth József és Székely Csaba tanár uraknak is köszönjük, hogy hozzásegített bennünket ennek a megtapasztalásához. Abban a reményben búcsúztunk el, hogy az itt kialakult barátságok tovább erősödnek, feltétlenül tovább kell ápolnunk őket!

Befejezésül álljanak itt Beke György szavai:

„Elő van írva a kezdet. Maga a természet írta elő, amikor a tájat megteremtette. Egymásra szabadítva hegyeket, dombokat, hogy mind egyre összeugorjanak, de békítve is őket, hogy szorításuk elernyedjen, ölelés váljék belőlük.”

Gurzó Lászlóné

A képeket a FOTÓTÁRBAN, a videót ITT tudja megnézni.