„Igazságos velem az Úr, mert szembeszálltam parancsával.” (JSir 1,18a)

„Erről pedig mit gondoltok? Egy embernek volt két fia. Az elsőhöz fordulva ezt mondta: Fiam, menj el, dolgozz ma a szőlőben! Ő így felelt: Nem akarok. Később azonban meggondolta magát, és elment.” (Mt 21,28–29)

Engedelmesség: más valaki akarata szerint való cselekvés. Az engedelmes ember elfogadja a szabályokat, feltéve, hogy ezek a szabályok igazságosak, a jót képviselik. Mindenki belátja, hogy az életben szükség van az engedelmességre, mert ez szükséges ahhoz, hogy az emberek együtt tudjanak élni, hiszen ha mindenki csak a saját akaratát érvényesítené, senki nem engedne a másiknak, akkor nem létezne a család, az, hogy együtt tanulunk, dolgozunk. Az engedelmesség a másokkal való békés együttélés alapja. A Biblia ettől többről beszél amikor az engedelmességre szólít fel. A hívő ember számára az engedelmesség nem csupán viselkedés, hanem szív kérdése. Az engedelmesség belülről fakad és valódi elszakíthatatlan kapcsolaton alapszik. Saját akaratunkat önként Isten akaratának vetjük alá, hogy az általa felállított rendben éljünk, parancsainak és tiltásainak engedelmeskedjünk, így tanulva meg egymást szeretni.