„Napkelettől napnyugatig dicsérjétek az Úr nevét! ” (Zsolt 113,3)
„Imádjátok azt, aki teremtette a mennyet és a földet, a tengert és a vizek forrásait! ” (Jel 14,7b)
Milyen sokféle pillanat van egyetlen napban! Reggel elindulunk az iskolába, a munkába, bevásárolni, találkozunk a barátainkkal, órákon ülünk, tanulunk, dolgozunk, nevetünk, beszélgetünk, délután pedig folytatódik a nap otthon, edzésen vagy éppen a barátokkal. Egy nap alatt rengeteg minden történik velünk. A zsoltár írója ezt mondja: „Napkelettől napnyugatig dicsérjétek az Úr nevét!” Ez arra emlékeztet bennünket, hogy Isten ott van az egész napunkban: amikor dolgozunk, tanulunk, amikor valaki megnevettet, amikor sikerül egy feladat, de akkor is, amikor elfáradunk vagy valami nem úgy sikerül, ahogy szerettük volna. Istent dicsérni nemcsak azt jelenti, hogy éneklünk vagy imádkozunk hozzá. Azt is jelenti, hogy észrevesszük azokat a jó dolgokat, amelyeket nap mint nap kapunk tőle. Lehet, hogy ezek egészen apró dolgok: egy jó beszélgetés, egy barát, egy tanár, egy kolléga mosolya, egy jól megoldott feladat, egy finom ebéd, a napsütés, egy ölelés, vagy egyszerűen az, hogy van valaki, akire számíthatunk. Sokszor éppen azért nem vesszük észre ezeket, mert annyira természetesnek tűnnek. Pedig, ha megtanulunk megállni egy pillanatra, és felismerni bennük Isten ajándékait, egészen másképpen kezdjük látni a napjainkat. Vegyük észre a mindennapok apró csodáit, és adjunk értük hálát Istennek! Mert ha meglátjuk mindazt a sok jót, (nem csak a rosszat észrevenni) ami körülvesz bennünket, akkor még a hétköznapjaink is szebbek, örömtelibb és gazdagabb napok lesznek.
Imádkozzunk!
Urunk és Mesterünk, késztess most bennünket az idő jó felhasználására. Tégy figyelmessé, fegyelmezetté és türelmessé, hogy a tanulásban előrehaladjunk. Add, hogy úgy ismerhessünk meg téged, ahogy te ismersz bennünket. Világosítsd értelmünket. Fogd kezedbe kezünket. Vond magadhoz szívünket. Ámen