„Inkább kutassuk, vizsgáljuk meg útjainkat, és térjünk meg az Úrhoz!” (⁠JSir 3,40)

„És imádkozom azért, hogy a szeretet egyre inkább gazdagodjék bennetek ismerettel és igazi megértéssel, hogy megítélhessétek, mi a helyes, hogy tiszták és kifogástalanok legyetek Krisztus napjára.” (Fil 1,9–10)

Pál apostol ezekkel a szavakkal imádkozik azokért, akiket szeret. Azt kívánja nekik, hogy a szeretetükne csak érzés legyen, hanem növekedjen értelmükben és lelkükben is. Vagyis azt kéri Istentől, hogy a szeretetük egyre nőjön ne csak a szívükben, hanem az eszükben is. Hiszen a szeretet nemcsak érzés, hanem döntés is. Meg kell tanulnunk jól szeretni, kedvesnek lenni, különbséget tenni a jó és a rossz között. Ne másokat bíráljunk, hanem magunkban vegyük észre, mi az, ami helyes, és mi az, ami nem vezet jóra. Például ha látod, hogy egy társad csal, de te nem szólsz, mert nem szeretnéd megbántani. Az nem az igazi szeretet. A valódi szeretet képes figyelmeztetni arra, ha valami nem helyes. Az apostol azt mondja, ha így növekedünk a szeretetben, akkor egyre tisztább szívű emberek leszünk. Olyanok, akikben nem a harag, a féltékenység vagy az önzés uralkodik, hanem Isten szeretete. Ez a szeretet mély és igazi, általa tudunk jót tenni másokkal, nem csak azért, mert muszáj vagy, így illik, hanem mert értjük, hogy így lesz teljes az életünk, így tudjuk továbbadni azt a szeretetet, amit mi is Istentől kaptunk.