„Hát nem az én drága fiam Efraim? Hát nem az én kedves gyermekem? Valahányszor megfenyegetem, végül mégis elfog a szánalom iránta: megremeg érte a bensőm, irgalmaznom kell neki – így szól az Úr.” (⁠Jer 31,20)

„Isten nem vetette el az ő népét, amelyet eleve kiválasztott. ” (⁠Róm 11,2a)

Pál apostol mondata: „Isten nem vetette el az ő népét.” egy egyenes, érthető kijelentés. Izráel története elfordulásokról, bukásokról, újrakezdésekről és Istenről szól. Istenről aki nem cseréli le a népét,  nem veti el őket a hibák, a rossz döntések ellenére sem. Nem mondja azt, hogy „ennyi volt”, mert amit, akit Isten kiválasztott, azt nem dobja el. Ez nem csak Izrelről szól, hanem rólunk is. Amikor eltávolodunk Tőle, amikor nem figyelünk Rá, amikor hibázunk – Isten akkor sem lép ki az életünkből. A kérdés az, hogy miért nem? Mi emberek szeretjük azt hinni, hogy a baj kívül van: a körülményekben, másokban, a rendszerben. De sajnos a hiba bennünk van, a szívünk közepén és ezt a hibát akárhogyan is erőlködünk, próbálkozunk nem tudjuk egyedül kijavítani. Ebben Jézus segít nekünk. Általa kerülünk ismét közelebb Istenhez, megmutatja, hogy Isten hűsége erősebb a mi elrontott döntéseinknél.