Ne vess el orcád elől, szent lelkedet ne vedd el tőlem! (Zsolt 51,13)

A vámszedő pedig távol állva, még szemét sem akarta az égre emelni, hanem a mellét verve így szólt: Istenem, légy irgalmas nekem, bűnösnek! (Lk 18,13)

Szoktunk hibázni, rosszul viselkedni, rendetlenkedni. Ilyenkor anyu, apu vagy a tanárod, de lehet az a társad, aki rád szól, hogy hé te mit csinálsz, hagyd abba, vagy éppen te magad veszed észre a helytelen viselkedést és bocsánatot kérsz és ha megbocsátanak helyre áll a kapcsolat újra rendben lesz minden. Az 51. Zsoltárban Dávid is ezt teszi mikor azt mondja: „Ne vess el orcád elől, szent lelkedet ne vedd el tőlem!” bocsánatot kér Istentől, mert helytelenül viselkedett. Dávid tudta, hogy Isten kegyelmes és megbocsátja bűnét, pont mint a szülő a tanár vagy a társ neked, ha bocsánatot kérsz. Mert Isten, mint ahogyan a szülő a gyermekét, szereti az embereket, helyre akarja állítani a vele való kapcsolatot ezért megbocsát.