„Jákób is útnak indult. Ekkor találkoztak vele Isten angyalai. ” (⁠1Móz 32,2)

„Pál mondta: Mert ma éjjel elém állt annak az Istennek az angyala, akié vagyok, és akinek szolgálok. Ez azt mondta: Ne félj, Pál, neked a császár elé kell állnod, és Isten neked ajándékozta mindazokat, akik veled vannak a hajón. ” (⁠ApCsel 27,23–24)

Képzeljétek el Jákóbot, aki éppen élete egyik legnehezebb és legfélelmetesebb utazására indul. Hosszú évek után hazatér. Otthon van a bátyja Ézsau, akit régen nagyon csúnyán becsapott. Jákób retteg. Biztos benne, hogy Ézsau bosszút akar állni, és még mindig megakarja őt ölni. A szíve teli van feszültséggel, bűntudattal és félelemmel. Ezért Isten követeket, azaz angyalokat küldött hozzá, hogy megmutassa nincsen egyedül.

Velünk is előfordul, hogy olyan „útra” kell indulnunk, amitől előre görcsöl a gyomrunk. Lehet ez egy nehéz témazáró dolgozat, egy kellemetlen beszélgetés, vagy csak egyszerűen úgy érezzük, minden és mindenki ellenünk van. Ilyenkor hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy teljesen egyedül kell megvívnunk a harcainkat. Ne azt várjuk, hogy Isten angyalai látványosan, szárnyas alakokként suhogjanak el a előttünk! Vegyük észre, hogy Isten ma is mellénk adja az Ő angyalait: egy bátorító mondatot a szüleidtől, tanáraidtól, egy segítő kezet a társaidtól, vagy csupán azt a belső, csendes békességet a szívünkben, ami azt súgja: Ne félj, veled vagyok! Amikor elindulsz egy nehéz napon, ne feledd, Isten ott van melletted!