[Jónás] ezt mondta: Nyomorúságomban az ÚRhoz kiáltottam, és ő meghallgatott engem. (Jón 2,3a)

Jézus mondja: Nektek pedig még a hajatok szála is mind számon van tartva. Ne féljetek...! (Lk 12,7)

Az Úr Jónást Ninivébe küldte, hogy ott hirdesse az Igét, hiszen rendkívül pogány, hitetlen, gonosz, parázna nép élt itt. Isten azért küldi Jónást, hogy hirdesse az Igét, hátha megtérnek gonoszságaikból az emberek. Isten ad esélyt arra, hogy ez a tőle elszakadt, távol élőnép újra visszatérjen hozzá. Azonban Jónás nem tesz eleget a feladatnak, s teljesen ellenkező irányba, Tarsusba indul. Felszáll egy hajóra, s útnak indul. Ekkor történt, hogy Isten vihart bocsátott a tengerre. A hajósok megharagudtak Jónásra, mert rájöttek, hogy miatta van a hatalmas vihar, ezért kerül Jónás először a tengerbe, majd a nagy hal gyomrába. Így jutott el a teljes elhagyatottság, a mélység állapotáig. Ebben az elhagyatott, viharokban, mélységekben lévő állapotban hangzik el Jónás imádsága a hal gyomrában.” Nyomorúságomban az ÚRhoz kiáltottam, és ő meghallgatott engem….” Isten parancsot adott a halnak és az kiköpte Jónást a szárazföldre.

Érezted már magad kilátástalan helyzetben? Amikor nem tudtad, mit kell csinálnod? Hogyan fogod a feladatod megoldani? Amikor nem tudtad hogyan tovább. A jó hír az, mint azt Jónás történetéből is látjuk, hogy Isten ilyenkor sem hagy el bennünket, rajtunk tartja a szemét. Szeretete a mélységben, a viharokban is ott van, jelen van. És aki hozzá kiált, azt meghallgatja.