„Illés […] így szólt: Meddig sántikáltok még kétfelé? Ha az Úr az Isten, kövessétek őt, ha pedig Baal, akkor őt kövessétek!”

Jézus mondja: „Nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak.”

 Minden új esztendő kezdetén sokakban megfogalmazódik a megújulás, irányváltás utáni vágy. Valamit másképpen tenni, másként cselekedni, valamiben megújulni. Ezeket célként igyekszünk meghatározni annak reményében, hogy az új év meghozza ezeket a remélt, vagy vágyott változásokat.

 Mindkét napi igénk a változásra, az Isten felé való fordulásra hív bennünket. Aranyosi Ervin Változás című versében ezt így fogalmazza meg: "Jó Atyád csak küldi jelzéseit sorban, lelked és a tested csak ezért beteg! Tünetnek nevezik a földi pokolban. Változnod kéne már, de te nem mered! Ne arra várj folyton, hogy változzon világod! Az is változik majd, ha itt az ideje! Az ÚJ-nak a magját magadban találod, hát a réted ültesd virággal tele! S ha megmered tenni, változik világod, a napi szürkeséget napfény váltja fel. Olyat is látsz, amit ember sose látott, le a földi síkra a mennyet hozza el."

Annyi mindennel próbálkozik az ember. Annyi mindenben reméli a változást. Pedig tudjuk, a minőségi változás általa, vele és benne élhető meg. Ha szívünk trónján nem a szerető Isten foglal helyet, akkor továbbra is csak sántikálunk, botorkálunk, botladozunk. Isten akarata szerint élünk, vagy bűnben maradunk? Szolgálni akarunk, vagy uralkodni? Megbocsátani akarunk, vagy ítélkezni? Szeretni akarunk, vagy gyűlölni?