Jöjj, Istenünk, légy bírája a földnek, mert minden nép a te örökséged! (Zsolt 82,8)

Mert Isten nem azért küldte el a Fiút a világba, hogy elítélje a világot, hanem hogy üdvözüljön a világ általa. (Jn 3,17)

„Jöjj, Istenünk, légy bírája a földnek, mert minden nép a te örökséged!” hangzik a nyolcvankettedik Zsoltárban, majd így folytatódik a nyolcvanharmadikban: „Istenem, ne maradj csendben, ne hallgass, és ne légy tétlen, Istenem!” Úgy érezzük Isten hallgat, mintha nem látná a körülöttünk lévő nehézséget, gonoszságot és békétlenséget, mintha nem hallaná az emberek könyörgését, hogy ez már elég. Pedig Istennem hallgat, hanem mondja: „Egymással egyetértésben legyetek, ne legyetek nagyratörők, hanem az alázatosakhoz tartsátok magatokat. Ne legyetek bölcsek önmagatok szerint. Ne fizessetek senkinek rosszal a rosszért. Arra legyen gondotok, ami minden ember szemében jó. Ha lehetséges, amennyire tőletek telik, éljetek minden emberrel békességben.”/Pál levele a rómaiakhoz 12,16-18/ Csak mi emberek ha, egyáltalán halljuk is szavát, ha tudjuk is mi a jó, száguldunk a rossz irányba. Pedig Isten azért küldte Jézust a Földre, hogy általa egy jobb világ jöjjön létre.