„Jöjjetek, örvendezzünk az Úr előtt, ujjongjunk szabadító kősziklánk előtt! ” (⁠Zsolt 95,1)

„Mert a népek eljönnek mind, és leborulnak előtted, mert nyilvánvalóvá lettek igazságos ítéleteid.” (⁠Jel 15,4b)

A Jelenések könyvéből származó Ige egy különleges jövőképet mutat meg. Arról beszél, hogy egyszer eljön az idő, amikor minden nép felismeri, hogy Isten igazságos, és meghajol előtte. Nem azért, mert valaki rákényszeríti őket, hanem mert világossá válik: Isten döntései igazak, jók és pozitív változást hoznak. A Bibliában nem csak a jelenések könyvében olvashatunk arról, hogy egyszer majd eljön a nap, amikor az emberek ráébrednek arra, hogy az életük nem saját magukról szól, nem a pénzről, nem arról, hogy mekkora vagyont halmozunk fel, nem a munkáról, tanulásról. Nem általunk lesz, hanem Isten az, aki megtartja a világot, aki előtt még a legerősebbek is térdet hajtanak. Térdet hajtanak, de nem minden hogyan. Lehet úgy is, hogy csak azért hajtunk fejet, mert kénytelenek vagyunk. Mint amikor valaki lebukik egy csínytevéssel, és már nincs mit tagadni. Tudja, hogy hibázott, de a szíve még nem változott meg igazán. Vagy szeretettből, azaz nem azért mondasz köszönetet, mert muszáj, hanem mert tényleg hálás vagy. Jó már most, a mindennapokban Istenre figyelni. Nem csak akkor, amikor baj van, hanem akkor is, amikor örülünk, nevetünk, játszunk. Isten szeretné, ha nem félelemből, hanem szeretetből tartoznánk hozzá. Ha hálás szívvel mondanánk neki: Köszönöm, hogy velem vagy!