„Kevéssel tetted őt [az embert] kisebbé Istennél, dicsőséggel és méltósággal koronáztad meg.” (Zsolt 8,7)

„Minden szabad nekem, de nem minden használ. Minden szabad nekem, de nem válok semminek a rabjává.” (1Kor 6,12) A ma világában nem trendi kereszténynek lenni. Sőt a kereszténységet olyan jelzőkkel illetik, hogy népbutító, hogy szenteskedő, gerinctelen, számító, vagy jobb esetben csak azt mondják, hogy korlátozó, túl sok szabály benne. A fiatalok, sőt az idősebbek többsége is ezért általában be sem vallja, ha vallásos, mert ilyen közegben nem egyszerű megélni a hitünket. Persze vannak olyanok is akik kereszténynek vallják magukat, de igazán nem azok. Az ő cselekedeteik, döntéseik miatt a valóban hívő keresztényeket is összekeverik ezekkel a döntésekkel, cselekedetekkel, de azt állítani, hogy minden keresztény ilyen az hazugság. Isten és a Biblia tanításai elfogadásra, szeretetre tanítanak. Megtanítanak észre venni a mindennapokban a jót, a szépet és arra, hogy ne hozzunk rossz döntéseket, bár „minden szabad nekem, de nem minden használ”, és nem utolsósorban megtanít arra is, hogy igyekezzem úgy cselekedni, hogy az ne csak az én hanem az mindenki javát szolgálja.