„Legyen áldott Isten neve örökkön-örökké; övé a bölcsesség és a hatalom! ” (⁠Dán 2,20b)

„Ámen! Az áldás, a dicsőség és a bölcsesség, a hálaadás és a tisztesség, a hatalom és az erő a mi Istenünké örökkön-örökké! ” (⁠Jel 7,12)

Nebukadneccar (Nebuchadneccar) király egy különös álmot látott, és nagyon szerette volna tudni, mit jelent. Magához hívatta a bölcseit, de nem mondta el nekik, mit álmodott. Azt kérte: mondják meg magát az álmot is, és azt is, hogy mit jelent! A király parancsot adott, hogy végezzék ki az összes bölcset, közöttük Dánielt és társait is. A bölcsek kétségbeestek, hiszen ezt lehetetlennek vélték. Dániel viszont időt kért. Elment a társaihoz, és Istenhez imádkoztak segítségért. Isten pedig megmutatta Dánielnek a király álmát és annak jelentését. Dániel pedig áldotta ezért Istent.

„Legyen áldott Isten neve… övé a bölcsesség és a hatalom!” Dániel tudta, hogy vannak dolgok, amelyeket ő nem tud megoldani, hogy Isten bölcsessége nagyobb az övénél. Nekünk is vannak kérdéseink, amikre nem tudjuk a választ. Néha nem értjük, miért történik valami, vagy nem tudjuk, hogyan oldódik meg egy nehéz helyzet. Ilyenkor sem kell úgy tennünk, mintha mindent tudnánk. Mondhatjuk egyszerűen, Istenem, én ezt most nem értem, de bízom benned. A Teremtés hete erre a rácsodálkozásra is hív bennünket. Gondoljunk egy forrásra: a földből előtör a víz, útjára indul, és ahol eljut, ott élet fakad. Megfigyelhetjük, követhetjük az útját, mégis csodálatos marad maga a tény: van víz, van élet, van teremtett világ. A forrás titka Istenhez vezethet bennünket. Ahogyan Dániel is felismerte Isten bölcsességét és hatalmát, úgy mi is felfedezhetjük ezeket a teremtett világ csodáiban. A teremtett világ Isten bölcsességéről és hatalmáról mesél.