„Magasztallak, Uram, mert megmentettél. ” (⁠Zsolt 30,2a)

„Majd megfogva a gyermek kezét, [Jézus] ezt mondta neki: Talitha kúmi!, ami azt jelenti: Leányka, neked mondom, kelj fel! A leányka pedig azonnal felkelt és járt… ” (⁠Mk 5,41–42a)

Képzeljük el, hogy egy vidámparkban ülünk egy óriáskeréken. Amikor fenn vagyunk a magasban, minden gyönyörű jól érezzük magunkat. Aztán hirtelen elindulunk lefelé, és kicsit összeszorul a gyomrunk. Olyan mintha zuhanni kezdenénk. De szép lassan haladunk lefelé. Majd a kocsi megáll, mi pedig biztonságban kiszállhatunk a talajra. A megkönnyebbülés első pillanatában önkéntelenül is kimondjuk: „Hű, de jó, hogy épségben vagyok!” A 30. zsoltár írója, Dávid király pontosan ezt az élményt fogalmazza meg: „Magasztallak, Uram, mert megmentettél.” Ez a mondat minden életkorban más és más megtapasztalást jelent. A legkisebbeknek a megmentés olyan, mint amikor felmásznak egy túl magas fára, de mire félni kezdenek odalép apa, vagy anya, kitárja a karját, és biztonságban leemeli. A nagyobbak és a felnőttek viszont már tudják, hogy nemcsak fáról lehet lezuhanni. Zuhanás az is, amikor felhalmozódnak a nehézségek, amikor elromlik egy barátság, amikor kiközösítve érezzük magunkat, vagy amikor elborítanak a mindennapi terhek. Dávid nem mesebeli hős volt. Óriási hibákat követett el, volt nagyon mélyen. De megtapasztalta, hogy amikor a legnehezebb időszakban Istenhez kiáltott, nem maradt válasz nélkül. Isten nem mindig szünteti meg azonnal a bajt, de nyújtja a kezét, erőt ad, kiutat mutat, és talpra állít, képes visszaadni a nevetést, a reményt és a békességet. Bárhol is tartunk most az életben, ha úgy érezzük, nehéz teher nyomja a vállunkat, ez az ige emlékeztet: nem vagyunk egyedül a mélyben. Bízhatunk abban, hogy eljön a pillanat, amikor mi is kimondhatjuk: „Magasztallak, Uram, mert megmentettél.”

Urunk és Mesterünk, késztess most bennünket az idő jó felhasználására. Tégy figyelmessé, fegyelmezetté és türelmessé, hogy a tanulásban előrehaladjunk. Add, hogy úgy ismerhessünk meg téged, ahogy te ismersz bennünket. Világosítsd értelmünket. Fogd kezedbe kezünket. Vond magadhoz szívünket. Ámen