Így szól az Úr: „Bárcsak rám hallgatna népem, az én utaimon járna Izráel!” (Zsolt 81,14)

„[Maradjatok meg] a hitben szilárdan és egyenesen, el nem tántorodva az evangélium reménységétől, amelyet hallottatok […].” (Kol 1,23a)

Újszövetségi igénk Pál apostol kolossébeliekhez szóló leveléből származik. Kolossé Kisázsiában, az egykori római provinciában fekvő városka volt. Kisázsia belsejében, a tengertől mintegy 200 kilométernyire a Lükosz folyó egyik völgytorkolatában épült. Elég egy pillantást vetni a térképre, és megállapíthatjuk, hogy Kolossénak a történelem során nem lehetett nyugodt élete. Kisázsia a népek országútja volt. Kelet és Nyugat minden szellemi áramlata találkozott. Pál ezért teljesen biztos volt benne, hogy az ott megalakított gyülekezet, olyan tanítókat is meghallgat, akik hamis dolgokat is hozzátettek Jézusról szóló üzenethez. Ezért megpróbálta a figyelmüket visszaterelni a jó irányba, azzal, hogy folyamatosan erősítette bennük a hitet az evangélium üzenetének hirdetésével. Az apostol, ha ma végig nézne rajtunk rólunk is megállapíthatná: nekünk is szükségünk van hitünk folyamatos megerősítésére, hogy semmi ne tántorítson el a helyes útról. Bennünket is biztatna, hogy állhatatosan figyeljünk Isten igéjére nap, mint nap.