„Maradjon velünk, Uram, szereteted, mert mi is benned reménykedünk! ” (⁠Zsolt 33,22)

„Jézus mondja: Én vagyok az ajtó: ha valaki rajtam át megy be, az megtartatik… ” (⁠Jn 10,9)

Miért szoktunk valakit megdicsérni? Például azért, mert ügyesen megoldott valamit, segített nekünk, vagy valami jót tett velünk. A zsoltár írója Istent dicséri, mert tudja, hogy Isten jó, szeret minket, teremtő és hatalmas Úr, akire mindig lehet számítani. Gondolj csak bele, milyen jó érzés, amikor tudod, hogy számíthatsz valakire: egy szülőre, nagyszülőre, barátra vagy tanárra. Isten azonban még náluk is biztosabb támasz. Ő mindig velünk, mellettünk van és szeretnénk, ha ez mindig így is maradna. Istennek sok mindent köszönhetünk, az életünket, a bennünket körbevevő világot, hogy van mit ennünk, vannak barátaink, hogy süt a nap. Ezek mind megmutatják, hogy Isten jó hozzánk. Jézus által azt is megmutatta mennyire szeret bennünket. Ezért mondunk köszönetet nap, mint nap és kérjük: „Maradjon velünk, Uram, szereteted, mert mi is benned reménykedünk!”