„Megöntözöd onnan fentről a hegyeket, alkotásaid gyümölcsével jól tartod a földet.” (Zsolt 104,13)

„Amikor pedig jóllaktak, [Jézus] így szólt tanítványaihoz: Szedjétek össze a maradékot, hogy semmi se vesszen kárba! Összeszedték tehát, és tizenkét kosarat töltöttek meg az öt árpakenyér maradékával, amit meghagytak azok, akik ettek.” (Jn 6,12–13)

A mai napon olvasott evangéliumi szakasz az 5000 ember megvendégelésének története. Ezt nevezik az írásmagyarázók a „nagy kenyércsodá”-nak. Nevezetes ez a csodatétel. Ezt abból is tudhatjuk, hogy mind a négy evangélista Máté, Márk, Lukács és János is elmondja. Jézus általában nagy sokaság vette körül, mert a csodák, jelek amelyeket tett (reménytelen helyzetben lévőkön segített) vonzották az embereket. Jézus tudta, hogy az őt követők fáradtak, éhesek, enni kell adni nekik, kenyérre van szükség. Fülöp az egyik tanítvány felméri a helyzetet és elmondja milyen sok pénzre lenne szükség ennyi ember vendégül látásához. András a másik tanítvány az egyik gyermeknél lévő öt árpakenyérre és két halra irányítja a figyelmet, jelezve igen kevés a készlet. Ha emberi lehetőségekre tekintünk valóban lehetetlennek tűnik a megoldás, nem tudunk ennyi embernek enni adni. Viszont Jézus keze nyomán megtörténik a csoda, a kevés megsokasodik és mindenkinek jut bőven, sőt még marad is. Tizenkét tele kosár a maradék, több mint az alapanyag. Ezzel arra tanít bennünket az evangélium, hogy Jézus hatalma, irgalma, emberszeretete minden elképzelésünkön felül van, viszont mindez értünk van. Értünk van ma is, hiszen Jézus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz a gondoskodó, gyógyító, embert megváltó. Adjunk hálát ezért minden nap!

Imádkozzunk:

Drága jó Atyánk! Köszönjük, hogy gondod van ránk, és minden nap jut étel az asztalunkra, van ruhánk és cipőnk. Áldunk mérhetetlen jóságodért! Adj nekünk bölcsességet, hogy mindenkor megértsük terveid és ne a magunk várakozása szerint törtessünk előre, hanem a te útmutatásod szerint éljünk a Tőled kapott szeretettel a szívünkben! Ámen