Micsoda fonákság! Egyenrangú talán az agyag a fazekassal? Mondhatja-e az alkotás alkotójának: Nem ő alkotott engem?! Mondhatja-e a fazék a fazekasnak: Nem ért a dolgához?! (Ézs 29,16)

Mert az ő alkotása vagyunk, akiket Krisztus Jézusban jó cselekedetekre teremtett... (Ef 2,10)

„Érdekes módon egy kesztyű sok mindenre képes: fel tud venni egy könyvet, búcsút tud inteni, meg tudja vakarni a fejemet, megveregetheti valakinek a vállát, vagy pofon üthet valakit. Ez a kesztyű azonban semmire sem képes, ha kiveszem belőle a kezemet. Mindössze annyi telik ki tőle, hogy mozdulatlanul heverjen. Kiabálhatok vele, dühös lehetek rá, megpróbálhatom tanítani, de semmire nem megyek vele. A maga erejéből semmire sem képes. Ha a kezem nincs benne, a kesztyű nem más, mint egy közönséges ruha- vagy bőrdarab.”/Wayne Rice/

Az ember olyan mint a kesztyű, Isten megalkotott bennünket, minta kesztyűt a készítője. De erőtlenek, gyengék vagyunk, a magunk akaratából, viszont ha Jézus a szívünkben van, akkor általa sok mindenre, sok jó cselekedetre vagyok képes.