„Mi is az Urat akarjuk hát szolgálni; bizony, ő a mi Istenünk!” (⁠Józs 24,18b)

„Ezután [Jézus] kiment, és meglátott egy Lévi nevű vámszedőt a vámszedő helyen ülni. Így szólt hozzá: Kövess engem! Az otthagyott mindent, felkelt, és követte őt. ” (⁠Lk5,27–28)

Képzeld el, hogy Jézus most, ma is tanítványokat keres. Vajon kit választana? A legjobb tanulót? A legbecsületesebb embert? Azt, akit mindenki szeret és tisztel? Igen. Talán mi így választanánk, de Jézus nem, nemcsak azokat szólította meg, akiket mindenki tisztelt és szeretett. Egyszer például egy olyan emberhez lépett oda, akit sokan inkább elkerültek. Ő volt Lévi, a vámszedő. A vámszedők adót szedtek az emberektől a római birodalom számára. Sokan nem szerették őket, mert előfordult, hogy a szükségesnél több pénzt kértek, és a különbözetet megtartották maguknak. Ráadásul az idegen római hatalomnak dolgoztak. Jézus megállt előtte, és mindössze ennyit mondott: „Kövess engem!” És Lévi nem kezdett kifogásokat keresni. Nem mondta, hogy majd holnap, még befejezem a munkámat. Előbb gondolkodom rajta még egy kicsit. Hanem felállt, otthagyta addigi életét, és követte Jézust. Jézus meglátott valamit Léviben, amit talán mások nem. Az emberek a vámszedőt látták benne, Jézus pedig az embert, aki megváltozhat és a tanítványa lehet.
Bennünket is úgy szólít meg, ahogy vagyunk és várja, hogy kövessük, hogy a tanítványai legyünk. Persze ma ez nem azt jelenti, hogy felállunk és elindulunk utána Galilea útjain. Ez ma azt jelenti, hogy figyelünk arra, amit tanít, bízunk benne, és igyekszünk úgy élni, ahogyan ő mutatja. Lévi is megváltozott, nekünk is lehetőségünk van a változásra nap, mint nap, hien Jézus neked is mondja: „Kövess engem!”