„Az Úr vezet majd szüntelen; kopár földön is jól tart téged…” (⁠Ézs 58,11a)

„Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma.” (⁠Mt 6,11)

Jézus egyszer egy hegyoldalon tanította az embereket. Sokan gyűltek köré, mert kíváncsiak voltak arra, amit Istenről és az életről mondott. Beszélt nekik a szeretetről, a megbocsátásról, és arról is, hogyan imádkozzanak. Ekkor tanította meg nekik azt az imádságot, amelyet ma Miatyánkként ismerünk. Ennek egyik mondata így hangzik: „Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma.” Jézus korában, de ma is a kenyér az egyik legalapvetőbb élelmiszer. A mindennapi élethez tartozik, ezért a kenyér nemcsak egy ételt jelent, hanem mindazt, amire az életünkhöz szükségünk van. Amikor tehát a mindennapi kenyerünket kérjük, akkor arra kérjük Istent, hogy gondoskodjon rólunk, adja meg azt, amire valóban szükségünk van.

Érdemes megfigyelni, hogy Jézus nem azt tanította: add meg nekem az egész évre elegendő kenyeret, hogy soha többé ne kelljen aggódnom. Hanem azt mondta: add meg nekünk ma. Ezzel arra tanít, hogy napról napra bízhatunk Isten gondoskodásában. Ahogyan egykor a pusztában vándorló izraeliták is naponta kapták a mannát, úgy mi is rábízhatjuk Istenre a holnapunkat.

Még egy érdekesség. Jézus nem azt mondja, hogy mindennapi kenyeremet add meg nekem, hanem azt, hogy „mindennapi kenyerünket add meg nekünk”. Vagyis amikor ezt imádkozzuk, nemcsak magunkra gondolunk, hanem azokra is, akiknek ma talán nincs mit enniük. Isten gondoskodása bennünket is arra indít, hogy észrevegyük mások szükségét, és ha tudunk, segítsünk. Amikor tehát ma leülsz reggelizni, vagy előveszed a tízóraidat, gondolj arra, hogy az étel az asztalodon nem magától értetődő dolog. Sok ember munkája van benne, és ajándék, amelyért hálásak lehetünk Istennek.