Mindennek megszabott ideje van, megvan az ideje minden dolognak az ég alatt. (Préd 3,1)

Azután [Jézus] maga mellé vette a tizenkettőt, és így szólt hozzájuk: Íme, felmegyünk Jeruzsálembe, és beteljesedik mindaz, amit a próféták az Emberfiáról megírtak. (Lk 18,31)

Jézus a tanítványaival van, elmondja, nekik, hogy: „… felmegyünk Jeruzsálembe, és beteljesedik mindaz, amit a próféták az Emberfiáról megírtak. Átadják a pogányoknak, kigúnyolják, meggyalázzák, leköpik, és miután megostorozták, megölik, de a harmadik napon feltámad.

Jézus ekkor már harmadszor próbálja elmagyarázni Péternek, Andrásnak; Jakabnak, Jánosnak; Fülöpnek, Bertalannak, Tamásnak, Máténak, Jakabnak, Taddeusnak, Simonnak, és Júdásnak, hogy őt megfogják ölni. A tanítványoknak ez nem jut el a füléig. Ők Jézusban csak a csodatévőt, a gyógyítót, a tanítót látják. Ezért nemhogy nem indulnak az ellenkező irányba, hogy akkor dehogy megyünk Jeruzsálembe, hanem vele tartanak tovább a kereszthez vezető úton. Mi is megyünk az úton Krisztussal, hogy beteljesedjen mindaz, ami megíratott. Megyünk, mert különleges kiváltság Jézushoz tartozónak lenni, különleges dolog tudni azt amit a tanítványok akkor még nem tudtak: az út vége nem a kereszt, hanem a feltámadás, az amit Ő tesz és tett meg velünk és értünk.