Lezajlott az őszi mezei futóbajnokság házi versenye valamennyi évfolyamban. A célba mindenki megérkezett, hol gyorsan, páran talán lassabban, de a valódi cél, hogy sportoljunk együtt, igenis szóra érdemes. Mert a lényege ott emelkedik magasba és integet mosolyogva, ahol együtt lehetünk egy közös cél érdekében. Mikor a lányok, akkor a fiúk és fordítva, hangos biztatását vitte a szél fülekbe, szívekbe, határokon innen, meg azon is túl.

A kicsik azzal nyúztak, mikor futunk már, a nagyobbak így szóltak - muszáj? (nem egyforma korosztály) Én pedig azt mondom: „ Álljunk bele ha kell, bármi jöjjön is el…” csak legyen szabad(ság)!

Testben. Lélekben. Hitben.

A győztesek és a futottak képeit nézzétek csillogó szemekkel. Maradjon örök a pillanat!