„Mit fizessek az Úrnak a sok jóért, amit velem tett?” (Zsolt 116,12)

„Egyikük pedig, amikor látta, hogy meggyógyult, visszatért, és fennhangon dicsőítette Istent. Arcra borult Jézus lábánál, és hálát adott neki. Ez pedig samáriai volt.” (Lk 17,15–16)

Mai Újszövetségi igénk Lukács evangélistától származik és tíz leprásról szól. A lepra az ókor talán legszörnyűbb betegsége volt. Lassú lefolyású, fertőző, halálos kór, amire akkoriban nem létezett gyógymód. Mikor Jézus Jeruzsálem felé tartott betért egy faluba Samária és Galilea között, 10 leprás férfi jött vele szembe és kicsit távolabb megálltak tőle és kiáltozva kérték: „Jézus, Mester, könyörülj rajtunk!” Jézus csak annyit mondott : „Menjetek el, és mutassátok meg magatokat a papoknak!” míg odaértek, meggyógyultak. A tíz ember közül csak egy tért vissza Jézushoz, egy ment vissza megköszönni a gyógyulását, egy volt hálás. Vajon mi tudunk hálásak lenni? Tudunk köszönetet mondani a segítségért, a lehetőségeinkért, a testvérét, a barátért, a társért, az ételért, a vízért, a gyógyulásért, a kudarcért, a vigasztalásért, mindenért az életünkben? Meglátjuk, hogy Isten mindent a javunkra cselekszik, vagy mindent természetesnek veszünk?