Mózes mondta: „Tartsátok meg és teljesítsétek mindazt, amit megparancsolok nektek! Semmit se tégy ahhoz hozzá, és semmit se végy el belőle!” (5Móz 13,1)

Jézus mondja: „Az én tanításom nem az enyém, hanem azé, aki elküldött engem. Ha valaki kész cselekedni az ő akaratát, felismeri erről a tanításról, hogy vajon Istentől való-e, vagy én magamtól szólok.” (Jn 7,16–17)

Jézus tanított. A szadduceusok, farizeusok pedig támadták ezért. Emlékeztek a mikor a 12 éves Jézust a szülei keresték a páska ünnepe után és a templomban találtak rá, „amint a tanítómesterek körében ült, hallgatta és kérdezte őket, és mindenki, aki hallotta, csodálkozott értelmén és feleletein”? Már akkor hatalmas tudás birtokában volt. De azután is látásmódja, tanításai miatt többször keveredd konfliktusba az írástudókkal, többször kérdezték, hogy hogy lehet, hogy ekkora tudás birtokában van. Mai Újszövetségi igénk is egy ilyen történetből való. Jézus a lombsátrak ünnepén Jeruzsálembe ment a templomba és tanítani kezdet. „A zsidók csodálkoztak ezen, és ezt kérdezték: Hogyan ismerheti ez az Írást, hiszen nem is tanulta?  Csodálkoztak, mert Jézus valóban nem volt tanítványa egy nevesebb korabeli rabbinak sem, pedig abban az időben ez volt az előfeltétele annak, hogy valaki iskolázottnak vagy írástudónak mondhassa magát, Jézus csak egy egyszerű ács fia a galileai Názáretből. Jézus válasza is ledöbbentette őket:” Az én tanításom nem az enyém, hanem azé, aki elküldött engem.” Ezzel pedig azt mondja közvetlenül Istentől kapja azt, amit mond és Ő kész cselekedni is az Isten akaratát. Ez az ami megkülönböztette korának tanítóitól. Úgy él, ahogyan, amit tanított. Ez a példa előttünk. Nem csak olvasni, hallgatni kell az Igéket, hanem az útmutatásuk szerint élni, mert csak így válhatunk Jézus igazi tanítványaivá.