„Ne légy elfogult a nincstelen javára, és ne kedvezz a hatalmasnak!” (3Móz 19,15b)

„Testvéreim, amikor a dicsőséges Urunkba, Jézus Krisztusba vetett hitetek szerint éltek, ne legyetek személyválogatók.” (Jak 2,1)

„Ne legyünk személyválogatók,…”. azért, hogy Jakab levelét akkori és mai olvasók is értsük, az író egy hétköznapi példával indít: valaki késve érkezik az istentiszteletre. Ha az illető jól öltözött, befolyásos, művelt, gazdag, vagy csak közkedvelt, megnyugtatják, hogy nem gond, a késés, sőt többen hellyel kínálják. Ha azonban egy szegényes ruházatú, semmilyen befolyással nem rendelkező ember a későn jövő, akkor azt mondják neki, hogy álljon csak meg a bejáratnál, ha már elkésett. Talán valaki, felajánlja a lába alá tett. De számtalan mai példát tudunk ilyen helyzetekre mondani. A személyválogatásra való hajlam egyik általános emberi gyengeségünk. Munkahelyen, a suliban, vagy akár az utcán is, csoportosítjuk a bennünket körülvevő embereket. Ez az ember szimpatikus, az pedig unszimpatikus. Ez művelt, okos, az viszont olyan egyszerű, mint a faék. Ez fiatal és jóképű, az viszont öreg és még csúnya is. Ez egy kiváló focista a másik viszont egy botlábú. Sorolhatnánk még az eseteket egészen estig. Gondolhatnánk, hogy ez természetes, ilyenek vagyunk. De ez nincs rendjén, mert valahol a személyválogatásunk mögött , a tudat alatt az húzódik, hogy magunkat többre tatjuk másoknál. Jézus azt mondja: Szeresd felebarátodat, (a másik embert), mint magadat! Ha így élnénk mi sem lennénk személyválogatók. Jézus sosem nézte, hogy ki milyen ruhát visel, hanem azt nézte, hogy ki a szívében milyen. Ő azokat is szerette, akik mások voltak, és éppen ezért jött a világba, hogy megtanítson arra is, hogy hogyan bánjunk egymással! Ne ítélkezzünk mások felett, mert mindannyian egyformán fontosak vagyunk Isten szemében. A szeretet és az elfogadás mindig fontosabb, mint a külső megjelenés vagy a státusz. Ne legyünk személyválogatók, mert az igazi erő a szeretetben rejlik, ami mindannyiunkat összeköt!