„Az Úrhoz menekülök. Hogyan mondhatjátok nekem: Menekülj a hegyre, mint a madár?!” (Zsolt 11,1)

„Ne veszítsétek el tehát bizalmatokat, amelynek nagy jutalma van.” (Zsid 10,35)

„Már feszítik az íjat, rátették a nyilat a húrra, hogy rálőjenek lesből.” Vannak emberek akik abban lelik örömüket, ha mások problémája, gondja felett keselyű módon keringhetnek. Ezek az emberek képesek bajt, fájdalmat okozni bárkinek, csak, hogy végig nézhessék, hogyan omlik össze minden. Ezek elől az emberek elől elfutni nem lehet, csak felül emelkedni rajtuk, mint a madár. A gonoszságra nem lehet gonoszság a válasz. A legjobb példa erre maga Jézus: „mikor gyalázták, nem viszonozta a gyalázást; amikor szenvedett, nem fenyegetőzött, hanem rábízta ezt arra, aki igazságosan ítél”. (1Péter 2,23). Ha megálljuk azt, hogy a minket gyötrőkre az övékéhez hasonló indulattal reagáljunk, gonosz tetteikkel magukra hagyjuk őket, nem kerülünk egyszintre velük.