„Nem hatalommal és nem erőszakkal, hanem az én lelkemmel! – mondja a Seregek Ura.” (Zak 4,6b)

„Az angyal így válaszolt neki [Máriának]: A Szentlélek száll reád, és a Magasságos ereje árnyékoz be téged, ezért a születendőt is Szentnek nevezik majd, Isten Fiának.” (Lk 1,35)

Amikor valakit bántanak az iskolában, mennek a beszólások, a kirekesztés, a fölényeskedés amikor bántják a barátod, a tesód, vagy csak simán úgy érzed, most végre igazságot kéne tenni, elkezd mozogni benned valami. Feszültség. Düh. És akkor bevillan a fejedbe: „Na jó, ideje keményebben fellépni.” Ilyenkor jó lenne ha egy másik hang is megszólalna a fejedben, a szívedben: „Az erőszak semmit sem old meg!” Nem gyenge vagy, ha nem támadsz vissza – erősebb vagy, ha Isten Lelke vezet. Jézus sem csapkodott, nem vert asztalt, nem szórt villámokat a szeme amikor ellenségeskedtek vele, pedig megtehette volna. De nem, ehelyett más eszközt használt: a Lelke szelíd, de hatalmas munkáját. Olyan erő ez, ami nem rombol, hanem gyógyít, nem elhallgattat, hanem megszólít, nem kényszerít, hanem hív. Ha hagyod ezt az erőt te szívedben és lelkedben is munkálkodni és akkor majd te sem erőből, hatalomból, nem kikényszerítve akarod megoldani a feszült helyzeteket. Amikor minden lázad bennünk sokszor nehéz megtartani, hogy türelemmel, szeretettel, békességgel oldjuk meg a helyzetet, ilyenkor az a kérdés tudunk-e így erősek lenni, tudunk-e Isten lelkére figyelni akkor is, amikor minden más azt mondja: „Üss vissza.” Mersz-e halkan, de szilárdan ott állni, amikor mások tombolnak? Ez nem gyengeség. Ez bátorság! Mert az igazi erő nem abban mutatkozik meg, hogy milyen nagyot tudsz ütni, hanem abban, hogy mennyire tudsz szeretni akkor is, amikor minden más benned az ellenkezőjére késztet.