„Nem megy le többé a napod, és a holdad sem fogy el, mert az Úr lesz örök világosságod […].” (Ézs 60,20)

„Isten ugyanis, aki ezt mondta: »Sötétségből világosság ragyogjon fel«, ő gyújtott világosságot szívünkben, hogy felragyogjon előttünk Isten dicsőségének ismerete Krisztus arcán.” (2Kor 4,6)

Életünkben sokszor van sötét. No nem az áramszünetekről beszélek, bár azok sem kellemesek, hanem azokról a napokról, amikor minden bonyolultnak, kuszának tűnik. Nem tudod, hogy oldj meg egy problémát, nem tudod, hogyha válaszút elé kerülsz melyik úton indulj. Sötétben tapogatózol, mert nincs fény. A sötétség a fény hiánya. Ha nincs fény, akkor teljes a sötétség – ennél sötétebb már nem lehet. Viszont a fénynek nincs felső határa: mindig lehet több, mindig lehet erősebb. Ez elég menő, nem? Ézsaiás próféta ezt a határtalan világosságot kapcsolja Istenhez. Amikor a próféta azt mondja, hogy „nem megy le többé a napod, és a holdad sem fogy el, mert az Úr lesz örök világosságod”, akkor arról beszél, hogy Isten jelenléte olyan, mint egy végtelen fényforrás, ami teljesen eltünteti a sötétséget. Ez a fény nemcsak eltörli a rosszat, hanem segít jobban látni mindent: az utadat, a céljaidat, de még magadat is. Ha Isten jelen van az életedben, akkor már nem a körülmények irányítanak. Nem az számít, hogy mi történik körülötted, nem a mások véleményétől függ, hogy értékes vagy-e, mert Isten a mércéd, iránytűd és az erőforrásod. A kérdéseidre a választ nem kell máshol keresned, mert Nála mindig van válasz, nehézségeinkben az ő világosságában mindig van remény, mindig van megoldás és azon sem kell aggódnod, hogy ez a fényforrás kimerül-e, hiszen ez a világosság örök.