Nem taszítja el népét az ÚR, nem hagyja el örökségét. (Zsolt 94,14)

Nekünk pedig a mennyben van polgárjogunk, ahonnan az Úr Jézus Krisztust is várjuk üdvözítőül. (Fil 3,20)

Kiválasztás – elutasítás. Nem számít hány évesek vagyunk vágyunk rá, hogy kiválasztottak legyünk. Vágyunk arra a bűvös mondatra, hogy: Én téged választalak.” Mert az azt jelenti, hogy valaki észrevesz, meglát bennünket. Meglátja bennük azt, ami lehet, hogy kívülről nem látszik, de valahol ott lapul bennünk. Jézus amikor a tanítványokat kiválasztotta, nem a legtökéletesebb embereket választotta, hiszen Péter indulatos, Máté vámszedőként a saját népéből húzott hasznot, Tamás kétkedő volt. Nem voltak a leggazdagabbak, a legtudósabbak, mégis meglátta bennük a jót, meglátta bennük a változásra való készséget. Isten választott népe sem volt tökéletes, mi sem vagyunk azok, de akarja, hogy vele tartsunk. Vele menjünk, úgy, ahogy vagyunk. Nem utasít el, mert nem vagyunk elég szőkék, nem vagyunk elég gyorsak, vagy szuper okosak. Csak annyit szeretne, hogy meghalljuk: Ő kiválasztott és soha nem hagy el bennünket!