„Ő [az Úr] alkotott minket, az övéi vagyunk: az ő népe és legelőjének nyája.” (⁠Zsolt 100,3b)

„Jézus Krisztus mondja: Én vagyok a jó pásztor, én ismerem az enyéimet, és az enyéim ismernek engem.” (⁠Jn 10,14)

Volt egyszer valaki, aki olyan csodálatos dolgokat tett és olyan különleges dolgokat mondott, hogy az emberek azon tűndődtek, vajon ki ő. Meggyógyította a betegeket, segített a bajba jutottakon, és olyan szeretettel fordult az emberek felé, amilyennel korábban talán még nem találkoztak. Végül egyszerűen nem tudtak mit tenni. Meg kellett kérdezniük tőle, hogy ki ő. Ő, azt felelte: „Én vagyok a Jó Pásztor. Minden egyes juhomat név szerint ismerem, és ők ismerik a hangomat. Amikor kivezetem a juhokat az akolból, követnek engem. Füves legelőre terelem őket.” De vajon miért éppen egy pásztorhoz hasonlította magát? Miért nem egy hatalmas királyhoz vagy egy bátor katonához? Jézus korában az emberek jól ismerték a pásztorok életét. A pásztor egész nap a juhaival volt. Gondoskodott róluk, friss vizet és legelőt keresett nekik, megvédte őket a veszélyektől, és ha valamelyik elkóborolt, keresésére indult. Egy jó pásztor számára a juhok nem csupán egy nagy nyájat jelentettek. Mindegyik fontos volt számára. Jézus azt mondja, hogy ő ilyen pásztor, ismeri az övéit. Nemcsak azt tudja, hányan vagyunk, vagy hogyan hívnak bennünket, hanem ismeri az örömeinket, a félelmeinket, a gondjainkat, még azokat is, amelyeket mások előtt elhallgatunk. Sajnos a világban sokszor az alapján ítélik meg az embert, hogy milyen ruhában jár, milyen jegyeket kap, milyen ügyes, mennyire népszerű. Jézus azonban nem ezek alapján tart számon bennünket. Neki akkor is fontos vagy, ha hibázol, ha valami nem sikerül, ha nem te vagy a legmenőbb. Ezért te is figyelj Rá, halld meg szavait és kövesd!