„Ő [az Úr] elküldi majd angyalát előtted…” (⁠1Móz 24,7b)

„Jézus ezt mondta: Atyám, ha akarod, vedd el tőlem ezt a poharat; mindazáltal ne az én akaratom legyen meg, hanem a tied. Ekkor angyal jelent meg neki a mennyből, hogy erősítse őt.” (⁠Lk 22,42–43)

Lukács evangéliuma származó ige is Jézus imádságából származik. Ekkor már az utolsó vacsora után van, és tudja, hogy hamarosan elfogják, és nagyon sok szenvedés vár rá. A Gecsemáné kertjében imádkozik, teljesen egyedül van, a tanítványok kérése ellenére elaludtak. Félelem és szomorúság tölti be szívét.

„Atyám, ha akarod, vedd el tőlem ezt a poharat”, mondja, azaz szeretné, ha elkerülhetné ezt a nehézséget. A szenvedést mindazt, ami rá vár: az árulást, a fájdalmat, a kereszthalált. Jézus fél, nem könnyű ezt vállalni.

De ezután azt is mondja: „mindazáltal ne az én akaratom legyen meg, hanem a tied.”

Vagyis „Atyám, bízom benned, és azt szeretném, hogy az történjen, amit te jónak látsz.” A döntést teljesen átadja Istennek, az életét a kezébe teszi. Nem fut el a nehézségek elől, nem mondja, hogy nem csinálom, hanem azt mondja legyen meg a te akaratod. Nekünk is vannak félelmeink, nehéz helyzeteink, amikor nem értjük, mi történik velünk, és nem könnyű elfogadni azt, ami előttünk áll. Néha mi is legszívesebben mást választanánk, és nehéz rábízni a döntést Istenre. De Jézus példája azt mutatja, hogy akkor is bízhatunk Benne, amikor félünk, mert Isten nem ellenünk dönt, hanem értünk. Az ő akarata végül mindig a javunkat szolgálja, még akkor is, ha ezt abban a pillanatban nem látjuk. Ezért bátran mondjuk ki: Uram! Legyen meg a te akaratod!