„Siess segítségemre, Uram, szabadítóm!” (Zsolt 38,23)

„[Jézus] megkérdezte tőle [a vaktól]: Mit kívánsz, mit tegyek veled? Ő így szólt: Uram, hogy újra lássak. Jézus ezt mondta neki: Láss! A hited megtartott. És azonnal megjött a szeme világa, és követte őt, dicsőítve Istent.” (Lk 18,40–43a)

Jézus Jerikó felé tartott. Az út szélén egy vak koldus ott ült. A koldus halotta, hogy sokan jönnek-mennek, zúg a tömeg, és megkérdezte, mi történik. Amikor megtudta, hogy Jézus jön arra, elkezdett kiabálni:

– Jézus, Dávid Fia, könyörülj rajtam!

Sokan rászóltak, hogy maradjon csöndben, ne zavarja Jézust – de ő még hangosabban kiáltott, mert hitt abban, hogy Jézus tud rajta segíteni.

Jézus meghallotta a hangját. Megállt, és kérte, hogy vezessék hozzá a vakot. Akkor tette fel a mai igénkben szereplő kérdést:

„Mit kívánsz, mit tegyek veled?” A vak férfi így válaszolt: „Uram, hogy újra lássak.”

Erre Jézus így felelt: „Láss! A hited megtartott.” És abban a pillanatban visszanyerte a látását. De a történet legkülönlegesebb része még csak ezután jön: mert a koldus nem ment haza boldogan, hogy végre lát. Nem futott be a városba, hogy kipróbálja, milyen látni. Hanem azonnal beállt Jézus követői közé, és közben hálát adott Istennek a látásáért Vagyis nemcsak a szeme nyílt ki – a szíve is.

Ez a történet rólunk is szól. Igaz, hogy mi nem vagyunk vakok, de néha nem látjuk tisztán, mi a fontos, vagy, hogy mit tegyünk. Néha elbizonytalanodunk, hogy jók vagyunk-e egyáltalán. Ilyenkor bennünket kérdez Jézus: „Mit szeretnél, mit tegyek veled?” és mi is elmondhatjuk, mi nyomja a szívünket.

Fontos a hit, a bizalom. Jézus tényleg tud változást hozni az életünkbe, ha már megtapasztaljuk az ő segítségét akkor az is jusson eszünkbe, amit a vak férfi tett: ne csak akkor és addig higgy, amikor baj van, hanem utána is minden nap! Ne feledjük kitől kapjuk az erőt, a segítséget! Adjunk hálát Istennek!