Tekints le szent lakóhelyedről, az égből, és áldd meg népedet, Izráelt… (5Móz 26,15)

Simeon ezt mondta: Meglátta szemem üdvösségedet, amelyet elkészítettél minden nép szeme láttára, hogy megjelenjék világosságul a pogányoknak és dicsőségül népednek, Izráelnek. (Lk 2,30-32)

Élt egy ember Jeruzsálemben, Simeon volt a neve. Az evangélium egyszerű emberként mutatja be: Igaz és istenfélő ember” mondja a szöveg. Ott volt a templomban amikor a kor szokása szerint a negyvennapos Jézust elvitték a szülei a templomba bemutatni. Mit látott? Azt, amit mindenki más is, aki ott volt akkor a templomban. Egy gyermeket, egy kicsiny törékeny egyszerű gyermeket. De Ő mégis valami mást is észrevett, valamit megérzett, amikor a karjába vette, meglátta Jézusban, Isten fiát, aki a megváltást, a lelki békét hozza el számára. Simeon számára beteljesedett Isten ígérete és ez megnyugvással töltötte el. Békével, mint Luthert aki azt mondta: „őt küldted, Uram, benne adsz Békességet. Nyájába is te hívogatsz Minden népet, Míg az ige jó hírét Mind e világ meghallja.” Igen nekünk is meg kell hallanunk az igék jó hírét, hogy nem vagyunk egyedül, hogy a nehézségek között is észrevegyük a szépet és meglássuk a jót, hogy mindez bennünket is megnyugtasson.