„Sokan mondják rólam: Nem segít rajta Isten! De te, Uram, pajzsom vagy nekem, dicsőségem, aki fölemeled fejem.” (⁠Zsolt 3,3–4)

„[A tíz leprás közül] egyikük pedig, amikor látta, hogy meggyógyult, visszatért, és fennhangon dicsőítette Istent.” (Lk 17,15)

Mai Újszövetségi igénk arról szól, hogy Jézus tíz leprás embert gyógyított meg. A lepra nagyon súlyos betegség volt, aki ebben szenvedett, azt kiközösítették, nem élhetett együtt a családjával, nem érintkezhetett másokkal. Jézus azonban megszánta és meggyógyította őket. De a tíz közül csak egy ember fordult vissza, hogy megköszönje Jézusnak, amit kapott, mert tudta, hogy ez a gyógyulás nemcsak az egészségét adta vissza, hanem a reményt, a családját és az élet örömét is. Isten ma is ugyanaz: irgalmas, gyógyító, életet adó Úr. A kérdés csupán annyi: Mi vajon a hálátlan kilenchez tartozunk, vagy ahhoz az egyhez, aki vissza megy, hogy megköszönje mindazt, amit kapott Tőle, az egészséget, a családot, a barátokat, a mindennapi csodákat? Legyél te is hálás!