Térjetek meg, térjetek meg gonosz utaitokról! Miért halnátok meg...? (Ez 33,11b)

Szabadíts meg a gonosztól... (Mt 6,13)

Szabadíts meg a gonosztól... Ugye ismerősen cseng a mondat? Biztos vagyok benne, hogy igen, hiszen az Úrtól tanult, legtöbbször elmondott imádságunkból a Miatyánkból származik. Ez az imádságunk hét kérést tartalmaz.

Az első kérés. Szenteltessék meg a Te neved!

A második kérés. Jöjjön el a Te országod!

A harmadik kérés. Legyen meg a Te akaratod, mint a mennyben, úgy itt a földön is!

A negyedik kérés.  A mi mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma!

Az ötödik kérés. És bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek.

A hatodik kérés. És ne vígy minket kísértésbe!

A hetedik kérés. De szabadíts meg minket a gonosztól!

Luther azt mondja erről az utolsó hetedik kérésről: „S egészen úgy tűnik fel, mintha mindent össze akarna foglalni, úgyhogy az egész imádság ez ellen a főellenségünk ellen irányulna. Mert ő az, aki hátráltat közöttünk mindent, amiért csak imádkozunk: Istennek nevét és dicsőségét, országát és akaratát, a mindennapi kenyeret, a vidám, jó lelkiismeretet” Hátráltat, hiszen mindenféle kisértésekkel eltérít bennünket Istentől, ilyenkor kicsit olyanok leszünk mint Mózes által vezetett nép, tévelygünk a pusztában, mert a saját akaratunk kevés a gonosszal szemben. Ha viszont Isten megóv a gonosz szándékától, megtudunk maradni a számunkra kijelölt úton. Ezért kérjük Őt mindennap arra, hogy szabadítson meg minket a gonosztól.