„Uram, neked nem nehéz megsegíteni az erőtlent a sokasággal szemben! ” (⁠2Krón 14,10a)

„Jézus azonban ráparancsolt a tisztátalan lélekre, meggyógyította a gyermeket, és visszaadta az apjának.” (⁠Lk 9,42b)

Mai újszövetségi igénk egy nagyon megrázó, mégis reményt adó történet része. Jézus egy apával találkozik, aki kétségbe van esve, mert a fia nagyon beteg. A gyermek gyakran rosszul van, nem ura önmagának, és az apa már mindent megpróbált. A tanítványok sem tudtak segíteni rajta. Ez az apa félelemmel, fájdalommal, de mégis reménnyel megy oda Jézushoz. Nem azért, mert tudja, hogy Ő biztosan tud segíteni, hanem mert nincs más kapaszkodója, Jézus az utolsó reménye. Jézus látja az apa szívét, a félelmet és a hitnek azt a pici szikráját, ami még megmaradt benne. Amikor Jézus ráparancsol a tisztátalan lélekre, és meggyógyítja a gyermeket, nemcsak egy csoda történik, hanem valami nagyon fontos üzenetet is kapunk. Jézus ereje nagyobb minden bajnál, félelemnél és szenvedésnél. Ő az, aki rendet tud tenni ott is, ahol minden összekuszálódott. Ez a történet minket is tanít. A hit nem azt jelenti, hogy soha nem félünk, vagy mindig mindent értünk. Az apa sem volt erős és magabiztos. A hite inkább olyan volt, mint egy remegő kéz, ami Jézusba kapaszkodik. A mi életünkben is vannak nehéz helyzetek, félelem egy dolgozat előtt, szomorúság, veszekedés, betegség. Amikor tehettethetetlennek érezzük magunkat. Ilyenkor jusson eszünkbe ennek az apának a története. Te is fordulhatsz Jézushoz, elmondhatod neki, mi fáj, mi ijeszt meg. Ő ma is képes segíteni, megnyugtatni, rendet tenni a szívünkben.