Ne félj, termőföld! Vigadj és örülj, mert nagy dolgokat vitt véghez az ÚR! (Jóel 2,21)

A tanítványok egész sokasága örvendezve fennhangon dicsérni kezdte Istent mindazokért a csodákért, amelyeket láttak, és ezt kiáltották: Áldott a király, aki az Úr nevében jön! (Lk 19,37-38a)

Lukács apostoltól származó újszövetségi igénk Virágvasárnap történéseit hozza elénk. Jézus bevonul Jeruzsálembe. A nép ujjongva örül, királyként köszöntik. Mi is ezt tettük vasárnap, beálltunk az Őt fogadó tömegbe és örömmel üdvözöltük. De ez a hét már a Nagyhét és igyekszünk végiggondolni, megérteni, hogy mit is tett értünk Isten. Hagyta meghalni a kereszten értünk, miattunk, helyettünk a Fiát, mindezt azért, hogy nekünk reményteli, békés életünk legyen. Ezt pedig leginkább azzal tudjuk meghálálni, ha nem csak beszélünk és gondolkodunk róla, hanem életünkkel, lényünkkel mutatjuk, hogy méltók vagyunk erre a hatalmas áldozatra.