„Visszaemlékezem a régi napokra, végiggondolom minden tettedet, elmélkedem kezed alkotásain. ” (⁠Zsolt 143,5)

„Mária mondta: Irgalma megmarad nemzedékről nemzedékre az őt félőkön. ” (⁠Lk 1,50)

Volt már olyan napod, amikor úgy érezted, hogy semmi sem sikerül? Reggel elalszol, otthon marad a felszerelésed, a kulcsod, a pénztárcád, rosszul sikerül a dolgozat, összeveszel valakivel és máris azt gondolod: Ez egy borzalmas nap. A zsoltár írója, Dávid is nehéz helyzetben volt, úgy érezte, mintha minden reménye elfogyott volna. Ekkor azonban elkezdett nem csak arra koncentrálni, figyelni, ami éppen rossz, hanem visszagondoltazokra a pillanatokra, amikor, minden rendben volt, amikor csodákat élt át. Eszébe jutott, mi mindent tett már Isten. Hogyan vezette, segítette és őrizte őt, és hogyan gondoskodott népéről. Körülnézett a teremtett világban is, és Isten keze munkáját látta benne. Ezek nem tüntették el egy csapásra a bajait, de emlékeztették ara, hogy Isten eddig sem hagyta magára, miért most hagyná? Nekünk is érdemes néha megállnunk és visszanéznünk. Ki volt mellettem, amikor féltem? Mikor kaptam segítséget, amikor már nem számítottam rá? Mi az, aminek ma örülhetek? Biztos, hogy közben olyan dolgok is eszünkbe jutnak, amelyeket már egészen természetesnek veszünk. Amikor tehát valami nehéz, ne csak azt nézd, mi nincs vagy mi nem sikerült, emlékezz arra is, mennyi mindent kaptál már! Isten tegnap megtapasztalt gondoskodása erőt adhat ahhoz, hogy ma is bízz Benne.