Fiaik is, akik még nem ismerik, hallgassák és tanulják meg, hogy féljék Isteneteket, az Urat mindenkor… (5Móz 31,13)

Viszont dicsőség, tisztelet és békesség jut majd osztályrészül mindazoknak, akik jót tesznek, először a zsidóknak, majd pedig a görögöknek. Mert Isten nem személyválogató. (Róm 2,10-11)

Csodálatos helyzetben vagy. Iskolás vagy és tanulhatsz… Tudom, tudom… most felhördültél, hogy persze annyira jó, akkora szükségem van rá és, hogy egyébként is majd az élet megtanít … és még sorolhatnám, mennyi minden és milyen gondolat jutott most eszed be. Pedig hidd el csodálatos helyzetben vagy! Mert micsoda páratlan lehetőség nyílik abban, hogy már egészen kicsi gyermekként megtanulhatunk írni olvasni, számolni. A betűk és a számok világa képes új világokat és távlatokat megnyitni előttünk.

Volt egyszer egy Jimmy nevű fiú, aki egy kőrakás tetején talált egy lámpást. Azt gondolta, mert egy mesében azt olvasta, hogyha megdörzsöli a lámpást, előjön egy dzsinn és teljesíti 3 kívánságát. Meg is próbálta és láss csodát, megjelent a dzsinn. Már sorolta volna a kívánságait, de megszólalt a dzsinn: én nem teljesítem a kívánságod én csak tanácsot adhatok. Akkor adj tanácsot mondta Jimmy. Szedj össze annyi követ amennyit csak bírsz és vidd haza- szólt a szellem. Jimmy úgy gondolta, hogy ez micsoda butaság, a kövek nehezek, dehogy cipelem őket, de aztán végül egyet mégis a zsebébe dugott. Amikor hazaért kirakta a követ az asztalra és elmesélte a szüleinek a történetet. Az apukája összecsapta a kezét és azt mondta: ó fiam, de hát ez nem csak egy kő ez egy gyémánt, ez nagyon sokat ér. Jimmy hiába ment vissza a sivatagba, soha többé nem taláta meg azt a különleges kőrakást.

És, mi mit tanulhatunk ebből? Azt, hogy vannak az életben nehéz, értéktelennek tűnő dolgok, amik valójában gyémántok. Ilyen a tanulás is. Nem könnyű, sőt néha nehéz, de egy nap sokat fog érni a megszerzett tudás, melyet te adhatsz tovább gyermekeidnek, mit ahogyan az igénkben is elhangzott: „akik még nem ismerik, hallgassák és tanulják”