Tapasztalati tanulás, utazáspszichológia Barcelonában
Múlt, jelen és jövő a katalán fővárosban
Mi a különbség a turista és az utazó között? Milyen motiváció hajtja az útra kelőket? És milyen képzeletbeli bőrönddel térnek majd haza? Hogyan lehet egy országban a fenntartható turizmusra törekedni? A turizmus hogyan hat a társadalmi különbségekre? Növeli vagy csökkenti azt? Milyen a felelős utazó? Hagyjuk az élményeket a szívünkben, elménkben vagy készítsünk KECHBOOK-ot?
Ilyen és ehhez hasonló témákban értekeztünk Barcelonában egy nagyon kedves firenzei származású festőművész, pszichológus végzettségű hölgy (Marta Mandolini) koordinálásával június 23-28-ig, köszönhetően az Erasmus+ pályázatnak. A kurzus, amin részt vehettem három görög tanárral együtt, a turizmuspszichológiával foglalkozott, elméletben és gyakorlatban egyaránt, miközben felfedeztük a katalán főváros több mint kétezer éves történelmi és kulturális sokszínűségét. Megtanultunk olyan apró praktikákat, kincskereső játékokat alkalmazni, amivel fenntartható a diákok ébersége, motivációja egy-egy városnéző túrán vagy egy múzeumlátogatáson. Meditációs gyakorlatokkal megtanultunk figyelni önmagunkra és a körülöttünk lévő világ szépségeire. Örömforrásokat találtunk a gasztronómiában, a csodálatos parkok élővilágának és a híres katalán építészeti remekművek tanulmányozásában. Megízleltünk a játékosságát a felfedezésnek: kutattunk Gaudí csempék után, a múzeumban bemutatott kerítésminták után, a piacon valódi ibériai sonka után, a reptéren Joan Miró műalkotás után. Közben szinte észre sem vettük, hogy egyre gördülékenyebben beszélgettünk angol nyelven, megismertük egymás kultúráját, iskoláját, családtagjait. Észrevettük és jól kibeszéltük a társadalmi olló szétnyílását, azt, hogy szinte minden utcán látunk földön fekvő koldusokat, közben pedig pár száz méterrel odébb a világ divatmárkáit felsorakoztató utcasoron sort álltak a bejutáshoz a kőgazdagok. Rutinosan közlekedtünk a 12 féle metróvonalon, megértettük magunkat az étteremben, a piacon, sőt még a recepcióssal is jót trécseltünk az európai politikáról.
Olyan gyorsan eltelt a hét, köszönhetően a rengeteg látnivalónak, hogy szomorúan búcsúztunk el egymástól, viszont annak reményében tettük, hogy mielőbb felvesszük egymással a kapcsolatot, mert mint mondták a görög kollégák, ők is szívesen látogatnák meg iskolánkat, mert többek között a német nyelvi oktatásunk egy közös pont lehet a szakmai ismerkedésnek.
Az idei évben a helyi koordinátorom Hegyi Gabi volt, akinek köszönöm a szervezési segítséget, és innen üzenem: betartottam a tanácsát, amivel útnak indított és ami éppen egybevágott a kurzus mottójával is: Élvezd ki minden percét! (Keep calm and enjoy every moment!) Jelentem: Megvolt!
Köszönöm az iskola vezetésének és a két szervezőnek: Szűcsné Martin Erikának és Hegyi Gabriellának, hogy évek óta megteremtik a lehetőséget, hogy ilyen szakmai képzésekre eljuthassunk, ahol nemcsak a szakmai ismereteink bővülnek, hanem emócionálisan is gazdagodunk. A boldogságra, az örömre pedig mindannyiunknak szüksége van.
Nagy Melinda