Hogy is lehetne igaza az embernek Istennel szemben? Ha kedve támadna vele perbe szállni, ezer kérdés közül egyre sem tudna válaszolni. (Jób 9,2b-3)

Útra kelek, elmegyek apámhoz, és azt mondom neki: Atyám, vétkeztem az ég ellen és teellened. (Lk 15,18)

A tékozló fiú története a Bibliának egy olyan része, amit kis túlzással mindenki ismer. A példázat Lukács evangéliumának 15. fejezetében található. A fiatalabb fiúgyermek kikérte az apjától örökségét, majd elköltözött, és eltékozolta a vagyont. Ezután egyszer csak a disznók között találta magát, éhezve, elgyötörve vágyakozott az állatok eledelére, de abból sem kapott. Ekkor eszébe jutott az atyai ház, ahol a béreseknek is jobb dolga volt, mint neki most. Végig gondolta helyzetét megbánta bűneit, és elindult haza. Apja örömmel fogadta, megbocsátott neki, új ruhát, sarut adott rá, és gyűrűt húzott az ujjára, újra örökös lett. Gondolj csak bele, ott ül a diszók között, éhesen szomjasan, magányosan. Rossz döntéseket hozott, csak magára gondolt, arra, hogy neki mi a legjobb. Elrontotta az életét. Ahhoz, hogy ebből a helyzetből kikerüljön változtatni kell, vissza kell térni az apaiházhoz és bocsánatot kérni. bűnbánatot gyakorolni, belátni, hogy ahogyan döntött, amit tett az hibás, mostantól máskép fog gondolkodni. A bűnbánat nem érzés, a bűnbánat döntés arról, hogy nem akarsz olyan lenni, mint eddig. Ha belátjuk, hol, mikor nem viselkedünk keresztényként, ha tudunk bocsánatot kérni, ha tudunk változtatni a viselkedésünkön, cselekedeteinken, ha visszafordulunk az Atyai házhoz, ha engedjük, hogy szeretete beköltözzön a szívünkbe, akkor eljutunk a megbocsátáshoz. Mert Isten felajánlja nekünk a tékozlóknak a megbocsátást, azt, hogy elfogadja Jézus áldozatát ahelyett, hogy rajtunk kérné számon a döntéseinket.