Így szól az Úr: „Íme, én angyalt küldök előtted, hogy megőrizzen az úton, és bevigyen arra a helyre, amelyet kijelöltem.” (2Móz 23,20)

„Miután elmentek [a bölcsek], íme, az Úr angyala megjelent Józsefnek álmában, és így szólt: Kelj fel, vedd a gyermeket és anyját, menekülj Egyiptomba, és maradj ott, amíg nem szólok neked, mert Heródes halálra fogja kerestetni a gyermeket.” (Mt 2,13)

Mindenkinek vannak feladatai. Vannak olyan feladatai melyek elött megtorpan, mert megijed, hogy nem tudja megcsinálni. Inkább elmenekülnénk ezek elől a feladatok elől, mint ahogyan Mózes is tette az égő csipkebokornál, annyi kifogást felhozott amennyit csak tudott, hogy Isten ne őt, hanem másvalakit bízzon meg a feladattal, más vezesse ki a népet Egyiptomból. Mi is nehezen vágunk bele az új dolgokba, félünk tőle, keresünk ezer, meg ezer kifogást, hogy miért nem. Pedig Isten csak olyan feladatot ad, amelyet el is bírsz, amivel megtudsz birkózni és sosem, hagy magunkra. Angyalt küld, segítőt, aki lehet, hogy egy társ, egy barát, egy testvér, egy tanár, egy kolléga, aki átvezet a nehézségeken, aki veled van, segít a neked kijelölt feladatban. Tehát ne tétovázz, ne keress kifogást, indulj el az úton, melyet kijelölt Isten a számodra!